Szegedi Vízipóló Suli hivatalos honlapja

Sorozatunkban a Szegedi Vízipóló Suli edzőit mutatjuk be. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy egykori kiválóságok oktatják a gyerekeket. Az első részben Éles Vilmossal, a másodikban Lengyel Gáborral, a harmadikban Varga Péterrel, a negyedikben Juhász Zsolttal, az ötödikben Páll Bencével ismerkedhettünk meg. Most a BABY korosztály új mestere, Bíró Dániel következik.

– Honnan indult a vízilabda iránti szerelem?

– Édesapám a szentesi férfi vízilabdacsapat lelkes szurkolója volt, és már óvodás koromban kivitt a hazai meccsekre, amelyek hangulata nagyon megfogott. Jómagam úszóként kezdtem, megyei és regionális szinten érmeket is nyertem. 9 éves voltam, amikor a vízipólósok legendás utánpótlásedzője, Ikládi András lecsábított egy nyári hajnali edzésre, amin kétkapuztunk, és én meg is szereztem az első gólomat egy lefordulásból. Több se kellett hozzá, hogy végleg elköteleződjek a vízilabdasport mellett.  

– Milyen poszton szerepeltél?

– Mivel jól ment az úszás, először a szélen, a rosszkéz oldalon kaptam bizonyítási lehetőséget. Ez a poszt sok mozgást és bizonyos játékintelligenciát követel, mert a támadások irányítása, a legtöbb emberelőnyös figura innen indul, ráadásul védekezésben általában a legfürgébb és leginkább gólra törő ellenfelekkel kellett felvennem a harcot. Vagyis összetett feladat, amiből sokat tanulhat egy játékos. Később, mikor megnyúltam, bekként – azaz középhátvédként –, majd még centerként is foglalkoztattak az edzőim.

– Volt kedvenc tantárgyad a suliban?

– Általános iskolában és gimnáziumban is matematika tagozatos voltam, jóban voltam a számokkal, de a történelem sokkal jobban lekötötte a figyelmem. A história valamiért képes volt megbabonázni, hogy hogyan és miért történtek a dolgok egykoron. Előbb a képregények ejtettek rabul, a Bibliát is ilyen formában olvastam végig először, aztán jöttek a könyvek és a  filmek. Máig odavagyok a megtörtént események alapján forgatott művekért.  

– Sok fiatalnak van példaképe, neked volt?

– Az 1980-as és 90-es években nagyszerű pólósok alkották a szentesi férfi vízilabdacsapatot, mindegyikükre felnéztem. Az pedig igazán megtiszteltetés volt, hogy többükkel később edzőként dolgozhattam együtt szülővárosomban.

– Milyen az szvpscsalád-hoz tartozni?

– Számomra óriási elismerést jelentett, hogy megkeresett az egyesület és feladatot kínált. Szegeden kiváló utánpótlásképzés folyik, ezt játékosként és edzőként egyaránt megtapasztaltam. Az első perctől fogva minden segítséget megkaptam a munkámhoz. Rengeteg számít a támogató légkör, ami itt, a Tiszavirágban minden nap körülvesz. Külön ki kell emelnem Éles Vili bácsit, akinek a szakértelmére és segítségére nap mint nap támaszkodhatok. Bízom benne, hogy meg tudom hálálni az egyesületi vezetők és a szülők bizalmát.

– Mi az edzői hitvallásod?

– Én a munkában, a fegyelemben és a sebességben hiszek. Hogy egy majd száz éves klasszikust idézzek, amit éppen a szegedi elődök kapcsán írt meg hajdan a Nemzeti Sport: „a pólótudomány alfája az úszás.” A gyorsaság és az állóképesség a vízilabda két alappillére. Még egy labdazsonglőr sem tud érvényesülni a vízipólóban, ha nincs meg hozzá a szükséges fizikuma és azzal együtt a szellemi frissessége. Ezeket csak kitartó és fáradságos edzésmunkával lehet megszerezni.

– Milyen a csapatod?

-Az úgynevezett BABY korosztály edzője vagyok. Több mint 30 gyermekkel foglalkozom, és rendre lenyűgöz, milyen odaadással jönnek a fiúk a tréningekre. Persze előfordul, hogy lanyhul a figyelem, de ez egyrészt természetes, hiszen 2012-es és 2013-as születésű gyermekekről van szó, másrészt már ők is tudják, a küzdeni akarás az, amit igazán elvárok a mindennapok során. E tekintetben olykor hullámzik a társaság, ám azon vagyok, hogy ebben is fejlődjenek hónapról hónapra. Ők majd csak később fognak ráébredni, mekkora érték ez a közösség, aminek a tagjai, és mennyi hozománya lesz a jövőben a rendszeres edzéslátogatásaiknak. Én látom, milyen sokat léptünk előre a játékban nyár óta, viszont – sajnos vagy nem sajnos – igazán elégedett sohasem leszek, mert mindig lesznek hibák, amiket ki kell javítani. Nekem pedig ez a dolgom, és örömmel csinálom.