Szegedi Vízipóló Suli hivatalos honlapja
Mi vagyunk az #szvspcsalád! Csapataink közül többen is pihenőre tértek, már a nyári szünet játssza náluk a főszerepet. A BABY korosztály számára is véget ért az idény. A gyerekek mesterével, Bíró Dániellel beszélgettünk.
– Hogyan értékeled az idényt?
– Közel 30 fős kerettel kezdtük tavaly júliusban a felkészülést, s utána még bővült a létszám a BABY (2012-es) korosztályban. Ebből adódóan két csapatot neveztünk a régiós bajnokságba, ahol 24 mérkőzést játszhattak a fiúk. Mindkét együttesnél decemberben kezdtek megmutatkozni a jelei annak, hogy felvették a ritmust úgy az edzéseken, mint a meccseken. Egyre többször köszöntek vissza a tréningeken gyakorolt dolgok, és tavaszra meg is lett ennek a hozománya. Mind több helyzetet dolgoztak ki a játékosok, és védekezésük is fegyelmezettebb lett. Ebben a korosztályban még nem számolják az eredményt, de a látottak megnyugtattak, hogy jó felé haladunk.
– Miben fejlődtek a legtöbbet a gyerekek?
– A vízilabda munkás sportág, sok fáradtsággal jár az alapok elsajátítása is. Az elején sok volt a szűkölés a medencében, hogy itt fáj, ott fáj, miért úszunk ennyit, ám fokozatosan sikerült megértetnem velük, hogy az előrelépésnek ez az ára, s nekünk feszegetnünk kell a határokat, hogy az ellenfelekkel szemben megfelelő állapotban tudjunk kiállni. Számomra az volt az egyik legnagyobb siker, hogy képessé váltak alázatosan nekifeszülni a munkának, és kihajtani magukat, ha a napi program úgy kívánta.
– Milyen volt az edzéslátogatottság?
– Nagy az elvárás, hiszen hónapokon át heti öt edzés természetesen megterhelő, ám szerencsére a szülők jó partnerek voltak, és többnyire hozták, küldték a gyerekeket az uszodába. Elégedett voltam az edzéslátogatással, s remélem, a következő idényben is így lesz.
– Mi volt az erőssége a csapatnak?
– Az egészséges versenyszellem. Bajnoki mérkőzéseken könnyebb lázba hozni a gyerekeket, mint a hétköznapi edzésen. Az vált előnyünkre, hogy a gyakorlások során az egyes feladatoknál – úszásnál, passzolásnál, lövésnél vagy éppen a lábmunka közben – mindig voltak egynéhányan, akik meg akarták mutatni a többieknek, hogy ebben vagy abban ők mennyire jók, és a jó példa rendre fölfelé húzta a társaság teljesítményét. Amire az egyikük képes, azt a másik is szeretné követni, utolérni, ebből pedig könnyebb építkezni csapatszinten.
– Mi volt a legkellemesebb meglepetés, amit a fiúktól akár egy meccsen, vagy edzésen kaptál?
– Mondhatnám, hogy egy-egy ötletes támadásbefejezés vagy egy szépségdíjas összjáték, de valójában a csönd. Nincs annál nagyobb elismerés vagy üdítőbb visszacsatolás, mikor harmincegynéhány szempár minden kísérő hang nélkül mered rád, figyel s várja a mondanivalód. Nem sokszor esett meg, hiszen az első hónapokban kész koncertet kellett lefújnom a sípommal, mire minden tekintet rám ragadt, ám annál édesebb volt később, ha beköszöntött a figyelem nesztelensége.
– Mikor kezdődik a felkészülés?
– A megérdemelt szünet után július 24-én ugrunk először medencébe.
– Mit üzensz a nyárra az #szvpscsaládnak?
– Mindenekelőtt hálás vagyok, hogy részese lehetek. Köszönöm, hogy támogattak az edzőkollégák és a szülők. Azt kívánom, sikerüljön mindenkinek olyannyira feltöltődni, hogy valóban újult erővel vághassunk neki az új idénynek.
